29. fejezet

Zayn

Iszonyatosan magam alatt voltam, de amikor láttam hogy Harry közeledik felém kisírt szemekkel egy kicsit megijedtem.

- Tesó mi a baj? Valami történt Miával? - záporoztak a kérdéseim.

- Nem..vele semmi..csak..

- Mi az a csak Harry?

- Én nem tudom elmondani..Zayn..egy világ tört össze bennem! A gyerekem meghalt úgy hogy nem is ismerhettem! - fakadt ki és megölelt. - Jobb lesz ha mész mert Mia látni akar.

- Megyek is.és köszi mindent Harry!

- Ugyan. Csak vigyázz rá!

- Meglesz!

Mia

- Bejöhetek?

- Gyere csak!

- Mia hidd el én szörnyen sajnálom ami veled történt és teljesen megértem ha ezek után többet leszel Harry-vel.

- Figyelj Zayn! Amennyi időt csak lehet szeretnék veled tölteni! Most mindennél jobban szükségem van rád hogy ne gondoljak arra hogy mi lett volna ha nem megyek ki azon az éjszakán a házból. Én szörnyű anya voltam Zayn! Megöltem a gyerekemet! - már nem tudtam beszélni mert patakokban folytak a könnyeim.

- Na gyere ide. - ölelt át Zayn.

- Lehetne egy kérésem?

- Neked bármit!

- Ide feküdnél mellém?

- Ha szorítasz nekem helyet magad mellett akkor igen. - mondta vigyorogva.

- Na töröld le azt a pimasz mosolyt az arcodról és gyere már ide mellém!

- Biztos hogy ezt akarod Mia? - kérdezte miközben már mellettem feküdt.

- Mit Zayn?

- Azt hogy ne mosolyogjak!

- Nem, nem akarom!

- És miért nem? - kérdezte már majdnem sírva.

- Jaj te szegény nehogy sírjál már! Azért nem akarom hogy mosolyogj mert akkor nem tudnám ezt csinálni! - és megcsókoltam. Nagyon jól esett.

- Ugye tudod hogy szeretlek?

- Ugye tudod hogy én még jobban? De most aludjunk mert minél előbb szeretnék hazamenni.