7. fejezet

~ Éppen Danielle-el beszélgettem amikor kaptam egy SMS-t Liam-től.
- Nézd Liam küldött egy üzit. Azt mondja hogy most induljunk el és a Yellowstone Parak-nál találkozunk. Valami fontosat akarnak mondani.
- Most tényleg odamegyünk? - lelkendezett Danielle.
- Igen, de van egy ötletem.

~ Tíz perc alatt ott is voltunk ahol a fiúk már vártak ránk és Emily is csatlakozott hozzánk.
- Sziasztok fiúk, ő itt Danielle Peazer. Nagyon jóban lettünk a válogató alatt.
- Szia én Liam vagyok, ő itt Harry, Louis, Niall és Zayn. Emilyt meg már ismered ahogy látom. És tényleg lányok hogy sikerült a válogatás? Bent vagytok a táncosok között?
- Sajnos nem. - pityergett Danielle a megbeszélt terv szerint mire Liam átölelte.
- Semmi baj. Majd legközelebb.
- És nektek hogy ment srácok?
- Nekünk sem sikerült. - mondta Liam.
- Nem hiszem el!
- De miért?
- Liam, az összes közül te tudsz a legkevésbé hazudni!
- De Liam nem hazudott! Tényleg nem sikerült.. - kezdett el sírni Zayn  is...~Még soha nem láttam ilyennek..és késztetést éreztem arra hogy átöleljem..odamentem hozzá és elkezdtem nyugtatgatni amikor Louis és Harry hangosan el kezdtek nevetni.
- Tomlinson! Styles! - Ti meg mi a jó fenén röhögtök?
- Csak azon hogy milyen szánalmasan néztek ki ahogy mindenki sír! Én ezt már nem bírom ki nevetés nélkül!
- Mégis mit kell ezen nevetni??
- Csak azt hogy átvertünk titeket! Bejutottunk! - mondták szinte egyszerre fuldokolva a röhögéstől.

~ Danielle és én köpni-nyelni nem tudtunk, de egy apró fejrázással jeleztem neki hogy mi még nem szólunk semmit.
- Továbbjutottak az élő show-ba te meg játszod nekem itt a műsírást? - és ezzel ellöktem magamtól Zayn-t sértődést színlelve és Danielle ugyanezt tette Liam-el követve engem nehogy elrontsa a tervünket.
- Ugyanmár Mia, te már az elején rájöttél amikor Liam mondta de te nekem teljesen elhitted.
- Mert benned bíztam! - és eljátszottam hogy tényleg sírok..de valamilyen szinten tényleg bántott hogy pont ő volt az aki mondta..ha még Harry vagy Louis mondta az nem ilyen..de ezt Zayn mondta..
- Azért annyira ne vedd a szívedre babám! - ölelt át Louis.
- Jaj William, dehogyis! - mosolyogtam.
- De akkor meg szólíts William-nek!
- Rendben Tomlinson. - kuncogtam.
- Najó..most már belehet fejezni.
- Jül van na. - és már én is röhögtem..már egyszerűen nem bírtam..és egyszer csak már Danielle és Emily is velem nevettek. A fiúk ebből persze nem értettek semmit. Louis megkérdezte hogy mégis mi a franc olyan vicces. Megsúgtam neki és ahogyan kimondtam elkezdett csikizni.
- Jaj ne már Louis! Mondd el nekik te mert én nem bírom röhögés nélkül!
- Álmodozz csak! Addig csikizlek amíg el nem mondod te magad nekik!
- Na jól van. - adtam meg magam. Csak akkor kérlek ne csikizz tovább mert úgy képtelenség elmondani.
Na szóval arról van szó hogy mi is átvertünk titeket és mi is bejutottunk. Most már boldog vagy Louis?
- Igen. - mondta egy elégedett mosollyal az arcán.
- De én nem! - és Niall egy fagyit nyomott az arcomba amit fogalmam sincs hogy honnan szerzett. De perceken belül már mindenki fagyis arccal nézett rám csak Zayn bújt el a fagyi elől.
- Srácok segítsetek elkapni! - A fiúk lefogták Zayn-t én meg szépen odasétáltam hozzá.
- Kérlek könyörülj rajtam! Sokáig tart újra belőni a hajam!
- Hát eddig csak az arcodba akartam nyomni de most hogy mondod. - és azzal a mozdulattal a hajába kentem a fagyit.
- Hát köszi igazán rendes vagy.
- Na ne már. Ezt most miért kaptam? - és egy adag fagy landolt a hajmon.
- Azért mert tudom hogy te is azt utálod a legjobban ha valaki a hajadat piszkálja.