1 ~ Az újabb költözés és az emlékek

~ Reggel felkeltem még egyszer körbe néztem a házban és magamba szívtam minden emléket ami az elmúlt 3 év alatt történt velem. Még anya apa és Logan bepakoltak minden maradék holmit a kocsiba addig én a könnyeimmel küzködve búcsúzkodtam el ( a jó isten tudja már hányadik) legjobb barátaimtól Ninától és Liamtól. Ők is ahogy én is, tudtuk hogy eljön ez a pillanat amikor elköszönünk egymástól.
- Na ne sírjatok már mert így én sem tudom abbahagyni.-mondtam
- De mi lesz velünk nélküled Amelia? - kérdezték szinte kórusban. Persze csak akkor szólítottak így amikor nagyon szomorúak voltak valamiért.
- Azért ne higgyétek hogy egykönnyen megszabadultok tőlem, majd mindennap tartjuk a kapcsolatot. SMS-ezünk, hívjuk egymást, camozunk - természetesen twitteren és rákacsintottam Liamre mire ő elnevette magát.

~ Még egy utolsó ölelés, még egy utolsó pillantás a házra. Addig integettem barátaimnak míg már csak egészen kicsi pontnak nem látszódtak. Fél óra múlva már az autópályán gurultunk tovább új uticélunk felé Londonba.
Amikor már minden témát kiveséztünk bekapcsoltam az Mp3 lejátszómat és elgondolkodtam az elmúlt 17 év emlékein, a régi lakásainkon, a régi barátaimon. Úgy döntöttem hogy kiskoromtól kezdve megpróbálok mindent felidézni. Az első amire emlékeztem amikor Írországban laktam Mullingar-ban. Még emlékszek arra a szőke kisfiúra aki megtanította nekem az ír táncot ami még a mai napig nem tökéletes..de a fiú nevét sajnos elfelejtettem pedig ő volt az első "legjobb" barátom egészen 6-7 éves koromig amíg anyuék munkája miatt először költöztünk el Doncaster-be. Ott kezdtem el suliba járni és hamar szereztem magamnak újabb barátokat. Emlékszem arra amikor megismertem Rose-t, Abby-t, Amy-t és unokatesóját Louis-t. A megismerkedésünk elég vicces volt, mentem haza suliból fagyival a kezemben és egy pillanatra oldalra néztem a mellettem elvándorló cirkuszra az lett a következménye hogy nekisétáltam egy oszlopnak és fagyim szegény Amy fején landolt. Nem győztem bocsánatot kérni mire ők csak nevettek és elmesélték nekem hogy ők mind úgy lettek barátok hogy valamilyen módon lefagyizták egymást és hát így lettünk barátok. Kedveltem Louis-t csak furcsának tartottam hogy 4 lánnyal bóklászik egy fiú és egyszer már bírtam olyan 10 éves voltam mikor megkérdeztem tőle:
- Louis, kérdezhetek valamit?
- Persze Mia.
- Miért nem lógsz soha fiúkkal? mire ő azt válaszolta majd egyszer megtudod.
~ De ezt már soha nem tudtam meg..már milyen rég nem beszéltem velük te jó ég - gondoltam magamban, majd egyszer ha a sors is úgy akarja. De egy biztos: őket soha nem fogom elfelejteni..

~ Aztán a gondolataim már a következő helyszínen kalandoztak Cheshire-ben. Ott kezdtem a 8-ik osztályt és ott volt az első szerelmem Harry Styles. De ez sajnos nem tartott sokáig mert amikor összejöttünk rá 1 évre költöztünk Wolverhamptonba. A gondolataim újra Nina és Liam körül forogtak..valamiért az összes barátom közül ők fognak a legjobban hiányozni. Ezt már akkor éreztem amikor megtudtam, hogy Londonba költözünk pont akkor amikor az X-factor láz tombol mert mindenki be akar jutni majd az élő show-ba. Én persze ennek nem örültem mert tudtam, hogy ez nélkül is elég nagy lesz majd a nyüzsgés Londonba ráadásul pont néhány utcával odébb vettek anyáék házat az Apple Street 27-es szám alatt. Persze anyáék avval érveltek hogy az X-factornak köszönhetően legalább nagyobb esélyem lesz új barátokat szerezni - ilyenkor gyakran arra koncentráltam hogy ne sírjak mert ismét Nina és Liam jutott eszembe amikor Logan józanított ki a gondolataimból.
- Hugi ébresztő! Megérkeztünk!
- Jajj Logan, nem lehetne hogy nem a fülembe ordítasz??
- Nem mert úgy nem lenne olyan vicces az arckifejezésed. Na de most már szálljunk mert írtó kíváncsi vagyok a lakásra. Te nem?
- Dehogynem! Menjünk is be!
~ A ház eszméletlen volt. Két emeletes volt. A földszinten volt egy szoba ami anyué és apué lett. Ehhez tartozott egy fürdőszoba. Az első emelet lett Logané, a második meg az enyém. A én szobám volt a legnagyobb és a legjobb. Nem is értettem hogy Logan miért nem ezt választotta. A szobámból két ajtó nyílt jobbra volt egy gardrób ami akkora volt hogy attól féltem a holmim el fog benne veszni. Balról pedig a fürdőszobám volt. Az első dologm az volt. hogy a bőröndből kivettem  a laptopomat és rákerestem a neten arra a sulira ahol a következő egy évben járni fogok mielőtt leteszem az érettségit. Az iskola elnyerte a tetszésemet. Egy olyan osztályba fogok járni ahol stylist-nak fogok tanulni. Mivel most éppen nyári szünet volt eldöntöttem a hátralévő időt azzal töltöm hogy kiismerjem magam a környéken és lehetőleg ne tévedjek el. Mivel anya és apa a szokásosnál is jobban kerestek az új munkahelyükön ezért elmentem bevásárolni magamnak néhány új ruhát, cipőt és egyéb kiegészítőket. Amikor már a sokadik boltból jöttem ki éppen az iPhone-on néztem a GPS-t mivel rájöttem hogy eltévedtem és ekkor valakinek nekimentem és minden ki esett a kezemből. A fiú lehajolt hozzám hogy segítsen.
- Szia, ne haragudj hogy beléd mentem csak sietek mert behívtak az X-factor válogatóba és nagyon izgatott vagyok.
- Szia, semmi baj, én is figyelhettem volna jobban, amúgy a nevem Amelia Russo. És neked?
- Jaj de udvariatlan vagyok, a nevem Niall Horan.
- Örülök de most már nem kéne menned?
- Elküldesz?
- Én? Dehogy küldelek el csak dolgod van.
- Nekem?
- X-factor mond neked valamit?
- Basszus tényleg, de itt a telefonszámom és te is add meg a tiédet.
- Miért is?
- Hát azért hogy majd megbeszéljük mikor tudnánk találkozni hogy meghívjalak egy milkshake-re amit kiburítottam a kezedből. Na de megyek mert így is késésben vagyok. Szia
~ Amíg haza felé tartottam azon gondolkoztam hogy honnan ismerős nekem ez a fiú avval a bolondos zsőke hajával és a kék szemeivel. Amint valaki hazaér az első dolgom lesz hogy megkérdezem nem e tudják ki lehettet az a bizonyos Niall Horan.