9. fejezet

~ Egy külön épületszárny volt a fiúknak és nekünk kijelölve. Nyugodt érzéssel töltött el hogy itt csak mi mászkálhatunk. Szerencsére megengedték hogy Emily is velünk éljen itt, reméljük még sokáig.

Zayn

Nagyon ideges voltam. Csak egy fal volt a szobánk és a lányok szobája között. Nagyon tetszik nekem Mia. Ő biztosan azt hiszi hogy semmit nem jelent nekem pedig nekem ő jelenti a mindent, csak eléggé félénk vagyok. Félek a visszautasítástól.

- Srácok akkor minden úgy ahogy megbeszéltük oké?

- Jó, oké, persze. Csak nyugi már. Nem fogod elrontani. - nyugtatott Liam.

- Jó de hát akkor is, félek hogy elcseszek valamit...

- Haver, nem fogod. Biztosan tetszeni fog neki.

- Tényleg úgy gondolod Harry?

- Nem gondolom hanem tudom. Majdnem egy évig jártunk. Tudom hogy mit szeret és mit nem.

- Na akkor indulás és szóljunk a lányoknak hogy mehetünk. - mondta Niall.

- Na akkor mégegyszer: Liam te lelépsz Danielle.el, Niall te pedig elviszed valahova Emily-t Harry-vel és Louis-val. Rendben?

- Értettük főnök.

Mia

~Éppen a fiúkról beszélgettünk amikor kopogtak az ajtónkon.

- Szabad! - szólt Emily.

- Sziasztok csajok. - jött be Louis és mindenkinek adott egy légpuszit amit elég viccesnek találtam. Mindenkit köszönteni akartam egy puszival de amikor Harry-hez értem Louis elém ugrott és azt kiabálta:

- Ne érj hozzá! Ő az enyém!

- Mi van? Louis egy puszit csak adhatok neki. Vagy?

- Harry baby te döntesz. Ha adsz neki akkor ma egyedül alszol!

- Hát akkor ma egyedül alszol Louis. - és azzal nyomott egy puszit az arcomra.

- Te akartad Harold Edward Styles! Ma egyedül alszol, nekem akármennyire is fáj ezt mondanom. Képes vagy itt az orrom előtt megcsalni? - ezen már mindenki nagy nevetésben tört. A nevetést Zayn szakította félbe aki valamiért már nagyon türelmetlen volt.

- Nem akarnánk már indulni? Fogy az időnk!

- Jól van, megyünk már. Az ember egy kicsit már jól érzi magát az is baj? Hangulatgyilkos!

- Ezért még számolunk Niall! De most már tényleg induljunk.

~ 5-kor végül nekivágtunk kis utunknak a London Eye-hoz. Meglepetésemre útközben egy-két lelkes korunkbeli megállított minket hogy aláírást kérjen a fiúktól és tőlünk.

- Már most aláírásokat kérnek tőlünk pedig az élő show még el e kezdődött. Mi lesz majd később?

- Hát ez egy kicsit már most így elején eléggé ijesztő. Nem is merek belegondolni hogy mi lesz majd később. De ezt mi vállaltuk. - mondta Liam.

- Hallgassátok testvérem bölcs szavait! - szólalt meg már megint Louis.

- Louis, nyugi. Ma egy kicsit már túlzásokba esel nem?

- Ugyan már. És még nem láttál teljesen felpörögve!

- Miért? Te tudsz ennél jobban is pörögni? Te jó ég. Oltalmazz minket attól! - mondta Danielle miközben elnyomott egy halvány mosolyt.

- Hidd el hogy tud. Én már megtapasztaltam. 

~ 8 óra fele mindenki bejelentette hogy elmegy azzal a kifogással hogy valami dolguk van. Így ketten maradtunk Zayn-el.

- Melyikőtök találta ki hogy ketten maradjunk? - kérdeztem tőle amikor egy park egyik padján ültünk.

- Ezt meg hogy érted? Miért olyan hihetetlen hogy dolguk van?

- Mert már ismerlek titeket!

- Az én ötletem volt. - mondta, mire én meglepődést színleltem de örültem is neki hogy végre lép valamit.

- Hmmm...

- Csak ennyit tudsz mondani? - ideges felállt és a mellettünk lévő fának támaszkodott.

- Miért mi mást mondhatnék? - álltam fel én is és odamentem hozzá.

- Talán valami épkézláb mondatot nem csak annyit hogy hmmm...figyelj én ezt már bírom..de én SZERTLEK! - és kimondta, magamban ujjongtam de próbáltam nyugodt maradni.

- Mit mondtál?

- Azt hogy szeretlek! - a fának támaszkodtam mire ő kezeivel közre fogott engem és éppen meg akart csókolni amikor valami történt..